Béltisztítás

Húsz éve futnak pilotvizsgálatok Magyarországon a vastagbélrákszűrés hatásosságáról, talán ugyanennyi ideje hangsúlyozza a szakma ennek fontosságát. Végre a politika is önök mellé állt?

Vastagbélrákszűrési programra szükség van, hiszen Magyarországon évente több mint 10 ezer vastagbéldaganatot diagnosztizálnak, és több mint 5 ezer beteg hal meg vastagbélrák miatt. Európában az első, a világban a negyedik helyen állunk a halálozásban, és igen magas a rákmegelőző polypok előfordulási aránya is. A vastag- és végbéldaganatokat viszonylag későn ismerik fel, így kezelésük is késlekedik, emiatt magas a mortalitás hazánkban.

Nagy lenne a jelentősége az időben kezdett kezelésnek…

A vastagbélrák nem tartozik a legrosszabb indulatú daganatos betegségek közé, az esetek mintegy 80 százaléka polypokból képződik. Ha ezeket az elváltozásokat időben kiszűrjük, eltávolítjuk, a rák ki sem alakul. Amennyiben a vastagbélrákot korai stádiumban ismerjük fel, műtéttel, megfelelő kezeléssel a betegek jelentős része meggyógyul, élettartamuk nő. Valamennyi hazai szűrőprogram közül a vastagbélszűrés lenne a legköltséghatékonyabb, ebből a szempontból eredményesebb, mint akár az emlő- vagy a tüdőszűrés.

Úgy tűnik, a szervezett szűrés bevezetésére most megvan a kormányzati szándék is, a programot 2018-ban vezetnék be.

Évekkel ezelőtt el kellett volna indítani a szervezett szűrést, 15 éve lobbizik ezért szakmánk is. Úgy éreztük, az eddigi, elhúzódó pilotvizsgálatokkal időt akartak nyerni, de a lényeg az, hogy végre határozott tervek körvonalazódnak, hogy két éven belül elindulhat az országos, kétlépcsős szűrőprogram. Annyira rosszak az adataink Európa más országaihoz viszonyítva, hogy ezt már nem lehetett tovább halogatni.

A politika gyakran fogalmazta meg kritikaként, hogy azért húzódott a szervezett vastagbéldaganat-szűrés bevezetése, mert a szakma nem tudott dűlőre jutni abban, hogy a primer endoszkópos vagy az ezt a vizsgálatot megelőző székletvérszűrést vezessék-e be.

A primer kolonoszkópia drágább, de költséghatékonyabb módszer, mint a kétlépcsős szűrés, hiszen a vizsgálatkor észlelt elváltozások azonnal eltávolíthatóak, azok a páciensek pedig, akiket kiszűrünk, folyamatosan kontroll alatt tarthatók a későbbiekben. A székletvértesztek között is vannak olcsóbbak és drágábbak, azt mindenesetre nagy előrelépésként értékeljük, hogy végül a humán vér kimutatására alkalmas tesztet vezetik be a szűrésekhez, amely ugyan költségesebb, ám hatékonyabb is.

Az itthoni kapacitások elegendőek lesznek a székletvérvizsgálattal kiszűrt betegek vizsgálatára?

A tervek szerint az 50–70 év közötti férfiakat és nőket szűrnék, ami 2,6 millió lakost jelent. A részvételi hajlandóság várhatóan 40-50 százalék körüli, a pozitív székletvérvizsgálatok aránya pedig 7-8 százalékos lesz; az ÁNTSZ mintegy 7 százaléknyi pozitív mintával számol. Ezeket az adatokat alapul véve minimum 83 ezerrel, maximum 104 ezerrel több kolonoszkópos vizsgálatra és 37–47 ezer polypectomiára kell számítanunk. Ez a pluszteher még akkor sem zúdítható rá a jelenleg is túlterhelt, véges kapacitásokkal rendelkező állami intézményekre, ha korcsoportokra osztva két-három év alatt kell elvégezni a beavatkozásokat.

Mindez milyen következményekkel járhat?

Az endoszkópia nemcsak nálunk, hanem más országokban is költséges, Magyarországon ráadásul évek óta alulfinanszírozott vizsgálat, mind Német-pont, mind HBCS súlyszám értékben. Kevés a szakember, minimális a szakorvos-utánpótlás, kritikus a helyzet a szakdolgozói ellátottságban is. Sok helyen kevés a műszer, a technológia elavult, a géppark amortizációját a finanszírozás nem fedezi. Ha mindez változatlanul marad a szervezett szűrés bevezetésekor, és az amúgy is túlterhelt rendszerre rázúdítják a székletvérvizsgálattal kiszűrt pácienseket, akkor olyan programba kényszerítik a gasztroenterológusokat, ami nem lesz fenntartható, és deficitet termel a fenntartónak is. Díjtételemelés nélkül a vizsgálatok elvégzésében sem a szolgáltató, sem az orvos nem lesz érdekelt, és azzal is számolni kell, hogy a jelenleg is meglehetősen hosszú várólista további egy hónappal bővülhet. Sem a panaszos, OEP-finanszírozott, sem a daganatgyanúval további diagnosztizálásra küldött beteget nem lehet két-három hónapig várakoztatni.

Műszereket nem rendelnek a szervezett szűrés mellé?

Az endoszkópos park bővítésére úgy tűnik, lesz valamennyi pénz, de néhány endoszkópos torony vagy műszer nem jelent megoldást. A megnövekedett esetszámot nem tudnák a kollégák a kötelező munkaidőkereten belül ellátni. Nem véletlen, hogy a csehek, a lengyelek vagy a szlovákok – ahol egyébként már évek óta folyik a szervezett szűrés – bevonták a programba a magán-ellátórendszert, hiszen ott sem tudják másként kezelni a nagy mennyiségű esetet. Mi megfelelő bérezés mellett, az állami intézményekben akkreditáció után, munkaidőn túl, endoszkópos magáncentrumokban javasoljuk a vizsgálatok elindítását.

Az OEP kasszájában van erre pénz?

A társadalombiztosítónak a betegellátást kell finanszíroznia, a szűrési programokat külön büdzséből kell fedezni, az államnak keretet kell biztosítania a szervezett szűrésekre. Megfelelő finanszírozás mellett 40-50 centrumban, az általunk megfogalmazott feltételek mellett már minőségi endoszkópiát biztosíthatnánk a betegeknek.

Arról készültek felmérések, hogy hány magánszolgáltató lenne bevonható a munkába?

Nem, mert egyelőre nem tudjuk, hol adottak a feltételek. Ezért szükséges egy akkreditációs rendszer kidolgozása is, amelyben meghatároznánk, milyen személyi és tárgyi feltételeknek kell megfelelniük a szolgáltatóknak – legyen az állami vagy magán endoszkópos labor – ahhoz, hogy elvégezhessék a vizsgálatokat. Különösen fontos, hogy a magánellátónál is adottak legyenek a szövődmények ellátásának feltételei.

Van javaslatuk a finanszírozásra?

A díjtételnek tartalmaznia kell a tárgyi eszközök költségeit, a rezsit, az orvos és a szakszemélyzet bérét. Az árakról határozott elképzelésünk van, ami további egyeztetést kíván. A magáncentrumokban ugyanazt az összeget fizetné a központi büdzsé, az ezen felüli kiadást a betegnek kellene megtérítenie, a centrum árainak megfelelően.

Mindez milyen részvételi arány mellett lenne rentábilis?

Már 25 százalék feletti részvétel esetén költséghatékony a szűrés, ami nagyon jó arány. Azonban ez akár 50-60 százalék is lehet, ha a betegek beszervezésében motivált a háziorvos, és központi felvilágosító, tájékoztató programokat is indítanak. Bár az ÁNTSZ készített egy felmérést, amely szerint a családorvosok 30 százaléka semmilyen eszközzel nem vehető rá a betegek mozgósítására, én ezt túlzónak gondolom. Ha megszerveznék a háziorvosok továbbképzését, tudnák, hogy mi a feladatuk, kapuőrként mi a szerepük, ha látnák, hogy saját pacientúrájukból hány beteg lehetne megmenthető a szervezett szűréssel, bizonyára sokkal eredményesebbek lennének. A kétlépcsős szűrési rendszerben kulcsszerepe van a háziorvosoknak abban is, hogy pozitív székletvérminta esetén meggyőzzék a beteget vagy annak családtagjait a további vizsgálatok elvégzésének fontosságáról.

Ha az első pilotprogramok után bevezették volna az országosan szervezett szűrést, hol tarthatnánk ma?

Rengeteg életet megmenthettünk volna, és sok beteg élhetett volna hosszabb életet egészségben. Mivel az onkológiai költségeket hosszú távon szignifikánsan csökkenti a szűrés, mert az időben eltávolított polypok nem fajulnak rosszindulatú betegséggé, és a korai stádiumban felfedezett vastagbélrák kezelése is kevesebbe kerül, mára már érezhető hatása lenne az egészségügyi kiadásokban is. A szakma mindig ugrásra készen állt az országos szűrés bevezetésére, én magam már 2009-ben is készítettem finanszírozási számításokat. Most arra szeretnénk felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy bár üdvözöljük a szűrés országos bevezetését, egy sánta modell elindítása helyett szakmailag megalapozott rendszert kell kidolgozni úgy, hogy abban megfelelően motivált legyen minden szereplő. Másként mindez értelmetlen.